Talán triviálisnak tűnhet a válasz a címben feltett kérdésre, hiszen olvasni mindenki tud, nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni.
Nos, nem feltétlenül ilyen egyszerű a helyzet.
Mire számíthat az olvasó?
Aki felüt egy könyvet, az eleve vár tőle valamit: élményt akar, sajnos legtöbbször gyorsan, könnyen emészthetőt, olyat, amit nem feltétlenül kell megvitatni a baráti körben, munkahelyen, de belefér mondjuk 140 karakterbe egy sommás vélemény róla.
Már vagy egy féltucatszor elolvastam a Gyűrűk Urá-t, amikor nagy nehezen rávettem valakit, hogy kezdjen bele, olvassa el. A fő motiváció szerintem az volt, hogy nem értette, minek olvasom el annyiszor? (Ez nagyjából tizenöt éve volt, csak hogy kronológiailag helyre kerüljön.)
Elkezdte, de megakadt. Folytatta, de megint elakadt: unalmasnak tartotta, mert volt benne szó hobbitokról, meg pipafűről, csak a lényeg nem került elő.
Bíztattam a folytatásra, mert tudtam, hogy tetszeni fog neki, és igazam is lett: elvarázsolta. El kellett telnie egy kis időnek, amíg ráérzett az ízére.
Akkor derült ki számomra, hogy Tolkient olvasni nem úgy kell, ahogy más szerzőket. Ez nyilván közhely: minden szerző más és más.
Tolkien egyszerűen lassú.
Mintha maga is ízlelgetné, milyen is az általa kreált stílus, komótosan ballag végig a történeten. Kifejezetten látszik, hogy nyelvész professzor volt.
A zseniális Orson Scott Card számos írástechnikai kurzusa egyikében úgy fogalmazza meg a Gyűrűk Urá-nak - általánosságban véve vett - stílusát, mint: "környezet-központú regény".
A főszereplő itt, ugyanis a környezet. Minden aspektusával.
Furcsamód - számomra sem volt először egyértelmű - itt a cselekmény (az Egy Gyűrű megsemmisítésének kísérlete) másodrangú. No persze fontos, hiszen az egyes történések, karakterfejlődések előreviszik a cselekményt, - a GyU meglehetősen lineáris - de valójában egy földrajzi előrehaladást látunk a regényben.
Melyik Tolkien regénnyel/írással kezdjem?
Ez egyéni preferencia kérdése, de talán a fentiekből kitűnik, hogy a legtöbb leendő olvasó igenis jól meg kell válassza első Tolkien művét.
Legegyszerűbben életkor szerint tagolnám a tanácsomat: 15 év alatt jó választás a Hobbit, vagy Tolkien más meséi, efölött mindenképpen a Gyűrűk Urá-t ajánlom kezdőkönyvnek.
Személyes tapasztalatból mondom, hogy a Szilmarilok-at csak azok olvassák el, akik forrásokra, háttérre vágynak, és gyakorlatilag mindenevők Tolkien-tól.
Nem, nem rossz a Szilmarilok, csak kicsit más, mint regényesebb társai.
A nemrég megjelent Húrin gyermekei című - befejezetlen - kötet személyes kedvencem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is átveszi a vezető helyet. (Azt is elárulom egy későbbi postban, hogy mi az én sorrendem.)
Története bárkinek ajánlható, mert bár ez is az író halála után került szerkesztésre, - töredékes iratokból, asztalfiókok mélyéről - mégis egy megkapó és szívfájdítóan szomorú kimenetelű, igazi hősi történet - ellentétben a Szilmarilok-kal, ami nem igazán áll össze egységes egésszé.
Zene Tolkien-hez?
Sekélyes kérdéskörnek tűnhet, de számomra meghatározó volt a Gyűrűk Ura hangulatának átérzéséhez egy bizonyos albumnak - ez a The Cure - Dissintegration albuma volt, aminek abszolút semmi köze a regényhez, de olyannyira passzolt számomra hozzá, hogy folyamatosan azt hallgattam.
Megmondom őszintén, meglepett, hogy amikor Peter Jackson nagy sikerű filmje a mozikba került, visszaköszöntek a filmzenéből a The Cure albumának érzései.
A zene jó a külvilág kizárásához, bár egy tengerparti kőház előtt ülve - a vakítóan fehér kavicsok közé beékelődött lábú, fonott karosszékben - lehet, hogy nem is kell semmit se hallgatni.
Talán a fenti gondolat világítja meg a legjobban a választ - amit éppen hozzáillőnek érezni.
Angolul, vagy magyarul?
Bah, ez ám a dilemma, és nem is alaptalanul. Olvasási élményeim során nem egyszer találkoztam olyannal, hogy a magyar fordító nem hogy honoráriumot nem érdemelt volna, de egyenesen magánzárkát ajánlottam volna neki valamilyen rosszul bevilágított tömlöcben.
A Tolkien-olvasó azonban szerencsés! A Gyűrűk Ura, a Hobbit (különösen a legutóbbi kiadás) és a Szilmarilok fordítása brilliáns.
Nemhiába, Göncz Árpád, Tandori Dezső és Szobotka Tibor is kitettek magukért, de Gálvölgyi Juditnak sincs semmi szégyenkezni valója.
Aki kellő szinten bírja az angol nyelvet, az vágjon nyugodtan bele az eredeti szöveg olvasásába. Én a Hobbit és a Húrin gyermekei köteteket így olvastam el. A Hobbit-ot magyarul is, és nekem valahogy kedvesebb volt a fordított verzió, mint az angol.
A Gyűrűk Ura szövegezése nekem nem tetszett, nem is olvastam el angolul. (ez talán hiba, egyszer majd pótolom)
A végére egy ultra-szubjektív dolog: én kifejezetten szeretem szeptember 22-én elkezdeni a Gyűrűk Urá-t, amit egyébként minden évben elolvasok legalább egyszer, amióta először a kezembe vettem húsz éve. (ekkor indul a regény is)
Ez valahogy hozzáadódik a hangulathoz.
Összegezve: Tokien olvasása türelmet igényel, mert nem olyan, mint a mai idők fantasy-jei. Messze nem. Azok csak ugatják.
